A
szociális szektor kapacitásfejlesztésének lehetőségei az önkéntesség által c. konferencia
záródokumentuma taglalja a kihívásokat valamint azon lehetőségeket, melyek az önkéntesek
bevonása hozhat egy szociális intézmény részére. Az
Önkéntes Központ Alapítvány 17 éves hazai önkéntességfejlesztő tapasztalatára
támaszkodva szervezte meg 2019 májusában az „Európai szociális szektor
kapacitásfejlesztésének lehetőségei önkéntesség által” című nemzetközi
konferenciát a SoVol
rövidítésű[1],
az Európai Unió Erasmus+ Programja által támogatott projekt keretében. A
rendezvény célja olyan inspiráló kapcsolódási és tanulási lehetőség létrehozása
volt, amely elősegíti a szociális szektor fejlesztési lehetőségeinek feltérképezését.
A konferencián résztvevő szakemberek ötleteit, javaslatait és meglátásait az alábbiakban összegeztük:
A konferencia első napján a hazai szociális rendszer kihívásairól, és az ezekre nyújtható megoldásokról folyt a megbeszélés a jelenlegi szociális szektor résztvevői és az önkénteseket mozgósító szakemberek között. A hozzávetőleg 60 résztvevő kiscsoportos beszélgetések során dolgozta fel a kihívások és lehetséges megoldások témakörét.
I. A résztvevő szakemberek által összegyűjtött kihívások
1. Mire lenne szükség ahhoz, hogy az önkéntesség szélesebb körben jelenjen meg a szociális intézményekben? Erre a kérdésre keresvén a választ makroszinten az általános információhiány problémája rajzolódott ki a legélesebben. Az önkéntesség össztársadalmi és egyének számára nyújtott hasznosságától kezdve a GDP-hez való hozzájárulás pénzben kifejezhető mértékén át a jó gyakorlatokig terjedtek azok a példák, melyeknek bemutatását hiányolták a résztvevők megfelelő, rendszeres közösségi tájékoztatás, média megjelenés és figyelem felkeltése által.
2. A jogszabályi környezet rendezésére, a kormányzati szintű szabályozás felülvizsgálatára is igény mutatkozik: a szociális területre vonatkozó jogszabályokban nem szerepel önkéntes tevékenységekre vonatkozó rész, valamint a már létező jogszabályok ismerete is hiányos a szakmán belül.
3. Az önkormányzatok, szociális intézmények belső szabályozásának „önkéntesbaráttá” tétele előfeltétele annak, hogy ilyen programok fenntartható módon és hosszú távra kialakulhassanak.
4. Általános a bizonytalanság érzése a hiányos szabályozottság és az önkéntesség ismeretlensége miatt, ami az együttműködés hiányához is vezet: a nyitottság és kölcsönös bizalom kiépüléséhez a keretek rendezésére és információ megosztásra van szükség. Nehezítik az önkéntesség szociális intézményeken belüli megjelenését a társadalmi különbségek mellett a területi egyenlőtlenségek is. Az önkéntességre nyitottabb, aktív fiatalok elvándorlása a vidéki városokból egyre nagyobb kihívássá teszi az elöregedő közösségek, települések szervezetei számára saját önkéntes program kiépítését.
5. Intézményi szinten a szakmai felkészületlenség és szakemberhiány problémája mellett a vezetőség hozzáállása a legnagyobb kihívás. Az intézményekben jelenleg nincs kapacitás az önkéntesek koordinálására, és az ágazatban is kevés a szakember.
6. Forráshiány miatt legtöbb esetben nem tudnak dedikált és képzett önkéntes koordinátort alkalmazni, a jelenleg ott dolgozó szociális szakemberek pedig túlterheltek és önkéntesség terén tapasztalatlanok.
7. Az önkéntesek felkészítését és képzését is nehezen tudja egy intézmény megoldani, a pénzügyi támogatás és a képző szakemberek hiánya miatt. Ez igaz a már meglévő önkéntesek menedzselésére is, mely szintén forrás- és szaktudásigényes feladat.
8. Az is akadályozó tényező továbbá, ha a vezetőkből sok esetben hiányzik az önkéntesek alkalmazása iránti nyitottság. Ennek lehetnek személyes értékrendi okai, de az információhiány miatt előfordulhat, hogy nem ismerik fel a befektetett munka megtérülését.
Az önkéntesek önmagukban nem tudják a szociális szakemberhiányt enyhíteni, hiszen a szakképzett munkaerő feladatait nem tudják ellátni. Azonban olyan tevékenységeket végezhetnek, melyek kiegészítik a szociális szolgáltatásokat, és hozzáadott értéket képviselnek a segítő szakma minden területén a minőségi szolgáltatásnyújtás érdekében.
II. A szociális szektor szakemberei az által megfogalmazott megoldási javaslatok
1. Ahhoz, hogy az önkéntes tevékenységi forma elterjedtebb legyen, fontos a szemléletváltás/szemléletformálás mind társadalmi, mind szakmai szinten. Ezt segíthetik a célzott kommunikációs kampányok (pl. TV hirdetés, önkéntes tevékenyég megjelenése egy népszerű sorozatban, illetve népszerűsítő stand fesztiválokon), jó gyakorlatokat bemutató kiadványok (on-line felületen is).
2. Elhangzott a javaslat hogy 2021 az Önkéntesek Éve legyen Magyarországon, így egy teljes év során több lehetőség lenne a média figyelmét felkelteni a témához kapcsolódó hírekkel, mindez 20 évvel az Önkéntesek Nemzetközi Éve és 10 évvel az Önkéntesség Európai Éve után.
3. A középiskolások kötelező iskolai közösségi szolgálatának további támogatása, az önkéntes koordinátorok iskolákba beengedése is pozitív hatásokkal járna.
4. Egy ágazati központi adatbázis létrehozása révén a keresletet és a kínálatot jobban össze lehetne kapcsolni, és a jó gyakorlatokról is létezhetne egy központi gyűjtés.
5. A nyugat-európai minták jobb megismeréséhez, tapasztalatok és tanulságok levonásához is segítséget jelenthet egyfajta központi koordináció. Ha több információ jut el a döntéshozókhoz, szakemberekhez és az ellátást igénybe vevőkhöz is, az hozzájárul ahhoz, hogy az önkéntességről széles körű párbeszéd induljon el.
6.Az önkéntesség társadalmi elismertségének megalapozása mindenki feladata: az intézmények programokat indíthatnak, összegyűjthetik és bemutathatják a jó tapasztalatokat, kommunikálhatnak helyi szinten az ellátottak és helyi lakosok felé; állami szinten a finanszírozás, törvényi szabályozás, minőségbiztosítás és monitorozás területein való segítségen keresztül történhet előrelépés.
7. A jogszabályi környezet további rendezését igényli a szakma, ezen belül is a szociális törvény átnézését és az önkéntességről szóló rész beemelését.
8. Forrásteremtés területén megoldás lehetne több pályázat az önkéntes programok megvalósításához. Az elfogadáshoz segítséget jelentene az önkéntes programok „megtakarításának” azaz középtávú költséghatékonyságának bemutatása, melyen keresztül érthetőbbé válik miért hasznos ez az intézményeknek.
9. Az együttműködés, hálózatépítés előmozdítására tapasztalatcsere alkalmak és tanulmányutak szervezése lehet egy eszköz, az éves szakmai konferencia szervezése és a tudásmegosztó platform kialakítása mellett.
10. Az önkéntességre vonatkozó képzést szakmai képzésként beépíteni az oktatási rendszerbe, érzékenyítést már az óvodában el lehet kezdeni. Az önkéntesség tematikája meg kéne jelenjen a vezetőképzésekben és kötelező szakmai képzésekben, valamint a szociális önkéntes koordinátor képzés ötlete is felmerült. Megjelenhetne az intézményi fogadó helyek akkreditációs rendszere , melyhez sztenderd állami finanszírozási rendszert is ki lehetne alakítani. Az „Önkéntesbarát Intézmény” díj létrehozása minőségbiztosítási rendszer elemeként és elismerésként is funkcionálhatna.
11. Önkormányzati szinten a polgármesterek számára érzékenyítés, felkészítés, képzés biztosítása, valamint önkéntes-ügyi előadói poszt létrehozása olyan lépések, melyekkel a bizalom és elfogadás szintje növekedne.
12. Az intézmények és profitorientált vállalkozások kapcsolatának javítása hozzájárulna ahhoz, hogy több vállalati önkéntes program jöjjön létre, valamint a szakértelmen alapuló vállalati pro bono programokat intézmények számára is elérhetővé kellene tenni.
12. Nem utolsósorban a magánszemélyek számára is vonzóbbá kéne tenni az önkéntességet, akár adókedvezmény nyújtása által. Az emberi erőforrások szakmai támogatására van szükség, hogy az önkéntesség előnyt jelentsen az önéletrajzban. A felsőoktatásban tanuló hallgatói státuszú önkéntesek számára kreditpont rendszer kialakítása is motiváló lehet.
13. Szignifikánssá kell, hogy váljon a nyugdíjasok bevonása az önkéntes programokba, hiszen ez a korosztály nagy potenciált jelent illetve a már említett területi egyenlőtlenségeken is segíthetne.
14. A vezető szerepe kiemelkedő és megkerülhetetlen ebben a folyamatban. Az ágazatvezetők kompetensek arra, hogy jogszabályokon keresztül ráirányítsák a figyelmet az önkéntesség fontosságára, szorgalmazzák bevonásukat a segítő folyamatokba. Az intézményvezetők irányíthatják a belső szemléletváltást, szervezeti nyitottságot, nagyobb támogatást nyújtva az önkéntes munka beemeléséhez. Elhangzott a konkrét javaslat hogy a vezetői értekezleteken tűzzék napirendre az önkéntesség témáját, valamint a vezető saját magatartásával mutasson jó példát az intézményi dolgozók számára, például látogasson meg egy jó gyakorlatot bemutató intézményt. Az attitűdváltás egyik eleme lehet annak átgondolása és átértékelése, hogy milyen önkéntes munkafeladatokat kínál a szervezet – a lehetőségek bővítése magával hozhatja az önkéntesek számának növekedését is. Egy lista összeállítása a szociális szolgálatok szakfeladatain túlmutató, azon felül, önkéntesek bevonásával elvégezhető feladatok felmérésére hasznosnak bizonyulhat. Nagyon fontos jól pozícionálni az önkéntes programot az intézményen belül, informálisan is beszélni a témáról egyéb programokon.
15. Az intézményi önkéntes koordinátori feladatkör kialakítására is szükség van, ha az intézmény komolyan gondolkozik önkéntes program indításán. Ez történhet egy munkatárs tehermentesítésével, képzésével és megbízásával, önálló státusz létrehozásával vagy külső szervezet felkérésével az önkéntesek közvetítésére, szervezésére, az intézmény által beazonosított feladatok elvégzésére.
16. A képzés kulcsfontosságú elem a folyamatban: képzést szükséges nyújtani a munkavállalók számára, az önkéntesek számára, és képzők képzésére is sort kell keríteni. Az intézményi önkéntesek képzését lehetne központilag szervezni, az ellátást igénybe vevők között pedig az önkéntesek szerepének, illetve elfogadásuknak erősítését szorgalmazni. Feladattól függően a szupervíziót is biztosítania kell a szervezetnek az önkéntesek számára.
A szakemberek kifejezték azt az igényüket, hogy az itt elhangzott javaslatokat Magyarország Kormánya felé is közvetíteni szükséges, ugyanis az önkéntesek széles körű bevonása hatalmas humán kapacitásokat tudna a szociális ágazat számára biztosítani. A résztvevők hangsúlyozták, a szakmai anyagok, többek között a SoVol Program keretében elkészült útmutató anyagok széles körben való terjesztésének jelentőségét.
* * *
A fenti észrevételek a konferencia résztvevőinek összesített véleményét tükrözik és nem kizárólag az Önkéntes Központ Alapítvány álláspontját, mely természetesen nagymértékben egyezik a résztvevők által megfogalmazottakkal.
Szociális intézmények önkéntes programjainak kialakításához az alábbi útmutatók és kézikönyvek készültek a SoVol program keretében:
ÖNKÉNTES PROGRAMOK KIALAKÍTÁSA SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEKBEN – Útmutató
KÉPZŐK KÉZIKÖNYVE: KÉPZÉS SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK ÖNKÉNTES MENEDZSEREI SZÁMÁRA
KÉPZŐK KÉZIKÖNYVE: KÉPZÉS SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK ÖNKÉNTES MENTORAI SZÁMÁRA
KÉPZŐK KÉZIKÖNYVE: KÉPZÉS SZOCIÁLIS INTÉZMÉNYEK ÖNKÉNTESEI SZÁMÁRA
